Évekkel ezelőtt, amikor fotó-dokumentálás és kreatív életforma részese volt mindennapjaimnak, akkor egyebek mellett a Budapesten közlekedő, egykori 56-os villamoson zajló életet fényképeztem a Nyéki út és Moszkva tér között.
Az egyik este hazafele az úton találkoztam ezzel a rendkívüli családdal, akikről a következő gyönyörű képsorozatot tudtam készíteni.
Years ago, when photo-documentation and a creative way of living were part of my everyday life, I photographed — among other things — the life unfolding aboard the former No. 56 tram in Budapest, between Nyéki Street and Moszkva Square.
One evening on my way home, I encountered this extraordinary family, and was able to capture the following beautiful series of images of them.
A lányok, nem testvérek voltak, hanem nagynéni-unokahúg viszonyban álltak egymással és életükben első alkalommal utaztak Budapesten villamoson.
Az idősebb két, egymással szemben ülő nő anya-lánya kapcsolatban álltak.
Akik, megtiszteltek azzal a mély bizalommal, ami ahhoz kellett, hogy el tudjam készíteni az utolsó képen látható, alvó kisfiú portréját is.
A család férfi tagjait, akik a villamos kocsi elejében ültek és leszállásamkor a matriarcha, azaz a nagymama szóval intett azért, hogy engedjenek le, mert arra érdemes vagyok.
Külön hálám az életnek, ezért az élményért, a tiszteletteljes bizalmi kapcsolatért, amivel ott megajándékozott. Ritka élmény volt, hangsúlyozom, őszinte tiszteletre épült az a pár megállónyi perc, ami nekünk ott járt. Se több, se kevesebb. És, ez így volt jó.
A felvételeket crop Canon váz, fix 50 mm-lencsével – és mint minden munkámat, teljes manuális kontroll mellett – készítettem.
The girls were not sisters, but aunt and niece, and it was their very first time traveling by tram in Budapest.
The two older women sitting opposite each other were mother and daughter.
They honored me with a deep trust — enough for me to capture the portrait of the sleeping little boy shown in the final image.
The men of the family sat at the front of the tram car, and as I was getting off, the matriarch — the grandmother — signaled to them to make way for me, because I was worth it.
My gratitude remains for this encounter, for the respectful bond of trust with which life gifted me that evening. It was a rare experience; a few stops of sincere respect — nothing more, nothing less. And that was precisely what made it right.
The photographs were taken with a cropped Canon body and a fixed 50mm lens — and like all my work, under full manual control.
