A nevem Bartha Annamária, sokaknak Ancsi, Ancsika vagy csak Ancsa. Nos, most, hogy tudod miként szólíts térjünk a lényegre. A következő sorokban a szakmai életem számomra releváns pontjait írom le.
Az indulás
Az élet úgy hozta, hogy nem adatott meg számomra az, hogy az alkotást intézményes keretek között tanuljam, azonban általános tanulmányaim során volt szerencsém kiváló művész és művészettörténész tanároktól tanulni, akik aurája és szellemisége a mai napig kísér.
Egy karrier kezdete?
Az eredetem, a vizuális kommunikáció: fotó, digitális és analóg képalkotás. Ebből az okból kaptam lehetőséget arra, hogy kipróbáljam magam a dokumentarista és riportfotó területén, ahol egy ígéretes szakmai pálya kezdett kirajzolódni előttem. Ez az út azonban a 2000-es években Magyarországon beállt politikai okok miatt, hazánk demokráciától való eltávolodásával kettétört.
Mentőöv, talán…
A gimnáziumi éveim során fejlődésnek indult íráskészségemhez nyúltam vissza, abban bízva, hogy fotóriporter újságíróként még találhatok helyet magamnak a szakmában. Nem így történt. Az akkor rohamos tempóban anyagilag ellehetetlenített független média már felszívta azokat, akiket még meg tudott menteni. A gyakornoki időszakon én meg már túl voltam.
Pénzt kellett keresnem, így az élettel tovább kellett haladnom.
Az elmúlt évek során az alkotói szellememet a rendszerszintű összeomlás azonban nem tudta bedarálni. Energiám és lehetőségeim keretén belül — megszakításokkal ugyan — a képek azóta is folyamatosan születnek.
Erre az oldalra érdemes úgy tekinteni, mint egy felületre, amely különböző műveken keresztül mutatja be azt, aki valóban vagyok: a szabad művészt. Az oldal egy élő sejtszövet, amely velem együtt folyamatosan változik és fejlődik.
Az itt megjelenő tartalmakat — írásokat, fotókat és illusztrációkat — minden esetben én készítem, kivéve az “Olvasni érdemes” szekció alatt található “Idézetek”, ahol az általam olvasott könyvekből találkozhatsz tartalmakkal – ezeket természetesen – ismétlem – nem én írtam. Lényegük az elgondolkodtatás, esetleg olvasásra ösztönzés. Nem feltétlenül cuki vagy bölcs tartalmak.
Nem követek trendeket, és nem építek a napi tartalomgyártásra. Az alkotás számomra életforma, az önkifejezés oxigén.
Munkáimhoz nem használok mesterséges intelligenciát. Szeretek alkotni. Festek, rajzolok, alkotok — analóg és digitális formában egyaránt.
Előfordul, hogy írok is. Ha látok valami jót vagy éppen rosszat, amely inspirál az önkifejezésre, akkor azt nem fogom magamba fojtani. Végezetül pedig megleplek: a friss tartalmak minden esetben a „Friss” szekció alatt jelennek meg. És ki tudja, talán egyszer még újra fotózni is fogok.
Organik.
Művészet.
És addig is szeretettel,
B. A.
2026
💻📱⌨️ : info(@)leenedeland.com