Az ősz nekem már nem a koragyermekkori stresszről szól, arról, hogy nehéz hátizsákkal a hátamon, turkálóból túrt ruhába megyek be az iskolába. Azzal a bizonyos fajta becsengettek ködbe burkolt súlyos, kölyök lélekkel, ahol napi harcot vívok helyemért alig “magyarként”.
Mázli, rájöttem az én fehér seggemmel jó nekem, bár a zsákom megpakolt azokkal a súlyokkal.
Mázli, az ősz nekem már nem ciki.
Cipelem a magamét.
Már könnyű.
Már szép
Enyém.
A tied
mi?
Az ősz szép.
Akárhogy
15
